Az Orlai Produkciós Iroda a Városmajori Szabadtéri Színház színpadán mutatta be a Válaszfalak című előadását, Kern András és Hernádi Judit főszereplésével. A bemutatót eredetileg december 6-ra tervezték, azonban az évad leállása miatt nyárig kellett várni Bess Wohl darabjára.

Az írónő, Bess Wohl a Broadway egy feltörekvő tehetsége, korábbi drámáival már lenyűgözte a New York-i kritikusokat, azonban a Válaszfalak az első olyan darabja, amelyet a Broadway-n is bemutattak, így egész gyorsan megérkezett Magyarországra is.

Zöldi Gergely fordításában egy olyan vígjáték kerekedett belőle, ami egyszerre mély és szórakoztató.  A Válaszfalak egy idős házaspár történetét meséli el, akiknek szembe kell nézniük egy hatalmas változással. Miután a gyerekek kirepültek, nekik is át kell értékelniük eddigi életüket. 40 év házasság sok idő, de vajon minden úgy történt, ahogy szerették volna? Egyáltalán boldogok voltak?

Az előadás olyan hétköznapi problémákat mutat be, ami mindenki számára ismerős lehet. A rossz, vagy egyáltalán nem létező kommunikáció a párok között, aminek eredményeként akár 40 éven át élhetünk téves következtetésekben. Nem kérdezünk, helyette elgondoljuk, hogy mit akar a férjünk/feleségünk.

„Miért nem mondtad? Miért nem kérdezted? Hát már ezért is én vagyok a hibás?” Mennyi embernek lehetnek ismerősek ezek a mondatok, és mennyi minden múlhat rajta. Akár egy család tökéletesnek hitt élete, ami nem is tökéletes volt, csak jól építkezett a hazugságokra.

Kern András (Bill) és Hernádi Judit (Nancy) összeszokott páros, néha ez már zavaró is lehet, hogy megint ők, mit tudnak még kihozni egymásból? De ez most nem volt kérdés. A Válaszfalakban megtalálták a humoros drámát, avagy a drámai humort. Bill és Nancy, akik ugyanolyanok mint bárki más. Néha frusztráltak, tele beteljesítetlen tervekkel, viszonzatlan érzésekkel és közben csak azt akarták, hogy a gyerekeik boldogok legyenek.

Amikor a feleség közli a férjjel, hogy válni akar, a férj tovább szürcsölni a levest és annyit mond: „Rendben.” Ő nem harcol, 40 év után. De vajon kinek fáj jobban a döntés, vagy az elmúlt 40 év?

A darabot Szabó Máté rendezte, a további szerepekben Pataki Ferenc, Nagy Dániel Viktor, Grisnik Petra, Rohonyi Barnabás és Peremartoni Krisztina látható.

 Az előadást 14 éven felülieknek ajánlott!

 Fotók: MTI/Szigetváry Zsolt

Hirtelen benyúltam az egyik emlékekkel teli dobozomba és 20-25 Operettszínházas jegy akadt a kezembe, több mint tíz évvel korábbról. Ez csak egy doboz, és a jegy kupac is csak töredéke annak, ami a valódi mennyiség. Mondjuk úgy, hogy nem keveset jártam színházba, és nem csak az Operettbe, de most miattuk íródik ez a bejegyzés, így a Víg, Madách, Thália és egyéb színházjegyeket félreraktam.

Számomra az az időszak volt az Operett „aranykora”. Persze, hogy a Rómeó és Júliával kezdődött, hosszas sorbanállások a jegyekért, aztán csere-bere a fórumokon, ismeretlenekkel való csetelés órákon át, csak mert ugyanaz a kedvenc. Az ismeretlenekből aztán barátok lettek, utaztunk, beszélgettünk, kávéztunk és közben Elisabethet, Mozartot, Rudolfot, Szenivánéji álmot néztünk – meg minden mást, ami jött, csak hirtelen ezek jutottak eszembe...

Több volt, mint színház, egy életérzés. Persze közben „felnőttünk”. Bár a rajongás kezdetén is a legtöbben már felnőttek voltunk, mégis valami hiányzott az életünkből, amit a színház pótolni tudott. Egy csodás dallam, egy tökéletes hang, vagy épp egy kedves mimika a színpadon. Nem tudom, hogy nálam hol szakadt meg... Az Elfújta a szél című előadást, már csak jóval később a bemutató után néztem meg, ami előtte elképzelhetetlen volt, hogy lemaradjak egy premierről. A Notre Dame-i toronyőr bemutatója után pedig interjút készítettem Keroval... Kicsit más minőségemben, de ott voltam, ám éreztem, ez már nem ugyanaz.

Nem sokkal később elindult a lavina. Nem részletezem, a színházrajongók úgyis tudják, aki meg nem, az bele sem kezdett ennek az írásnak az olvasásába.

Kero ment, Lőrinczy Gyuri épp, hogy kicsit volt, és Kiss-B. Atilla jött. És itt most annyi gondolatom lenne, mégis egy szomorú dolog jut az eszembe. Szinetár Dóra az egyik friss nyilatkozataiban azt említi, hogy „viszonylag sajtószabadságban” élük. Viszonylag. Dóri, el kell keserítselek, szerintem már a viszonylag szó is kevés. Hiszen nem írhatom le, amit gondolok bunkóságról, arroganciáról, erőszakról, megfélemlítésről, a tisztelet teljes hiányáról vagy a „jó emberekről”. Következmények nélkül nem írhatom le, hogy nagyítóval kell keresni egy jó előadást az Operettszínházban. Talán azt leírhatom, hogy mennyire együtt érzek az ott dolgozó művészekkel, műszaki emberekkel, irodistákkal, jegyszedőkkel, mindenkivel. Akik közül sokan talán már akkor is ott voltak – sőt biztos, hogy ott voltak – amikor az „aranykor” létezett. Amikor az Operettben dolgozni még rang volt, és nem egy olyan bélyeg, amit talán már sosem tudnak lemosni magukról.

És a kérdés, hogy tehetünk-e valamit? De kiért? A művészekért, vagy az irodákban zokogó lányokért? Kiáltsunk igazságot és elégtételt, vagy egyszerűen maradjunk csendben, süssük le a szemünket, és menjünk tovább, mintha mi sem történt volna?

Míg gondolkoztam a válaszon Karinthy Frigyes verse jutott eszembe: „Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. Próbáltam súgni, szájon és fülön, Mindnyájatoknak, egyenként, külön...”

Én mégis az igazságot választanám!

Negyvenhét éve annak, hogy Adamis Anna és Presser Gábor megalkották a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című halhatatlan musicalt, melynek dalait a mai napig ismeri szinte mindenki országhatáron belül és kívül egyaránt. A Ringasd el magad, a Menni kéne vagy a Valaki mondja meg zászlóshajói a magyar musical-történelemnek, ehhez fogható sikereket csak nagyon kevés színdarabnak sikerült elérni az elmúlt évtizedekben. És ugye, hogy mindenki dúdolja ezeket a dalokat?

A musical hangzása most új köntöst kap: szimfonikus nagyzenekar szólaltatja meg a slágereket, újra felcsendülnek az örökzöld dallamok. A Dunakeszi Szimfonikusok Farkas Pál vezényletével egy igazi időutazásra invitálja a közönséget.

A főbb szerepekben Vágó Bernadett, Polyák Rita, Kovács Beáta, Veréb Tamás, Csengeri Attila valamint Kósa Zsolt látható Az előadás rendezője Tóth Ádám lesz. A hangzás és a látvány a nagyzenekari kíséret mellett, kiegészül a Budapesti Showszínház tánckarával és kórusával.

A Budapesti Showszínház rendezésében színpadra kerülő produkció a RAM Colosseumban lesz látható, február 13-án. Az előadás a RAM bemutatók után országos turnéra indul.