Az Orlai Produkciós Iroda a Városmajori Szabadtéri Színház színpadán mutatta be a Válaszfalak című előadását, Kern András és Hernádi Judit főszereplésével. A bemutatót eredetileg december 6-ra tervezték, azonban az évad leállása miatt nyárig kellett várni Bess Wohl darabjára.

Az írónő, Bess Wohl a Broadway egy feltörekvő tehetsége, korábbi drámáival már lenyűgözte a New York-i kritikusokat, azonban a Válaszfalak az első olyan darabja, amelyet a Broadway-n is bemutattak, így egész gyorsan megérkezett Magyarországra is.

Zöldi Gergely fordításában egy olyan vígjáték kerekedett belőle, ami egyszerre mély és szórakoztató.  A Válaszfalak egy idős házaspár történetét meséli el, akiknek szembe kell nézniük egy hatalmas változással. Miután a gyerekek kirepültek, nekik is át kell értékelniük eddigi életüket. 40 év házasság sok idő, de vajon minden úgy történt, ahogy szerették volna? Egyáltalán boldogok voltak?

Az előadás olyan hétköznapi problémákat mutat be, ami mindenki számára ismerős lehet. A rossz, vagy egyáltalán nem létező kommunikáció a párok között, aminek eredményeként akár 40 éven át élhetünk téves következtetésekben. Nem kérdezünk, helyette elgondoljuk, hogy mit akar a férjünk/feleségünk.

„Miért nem mondtad? Miért nem kérdezted? Hát már ezért is én vagyok a hibás?” Mennyi embernek lehetnek ismerősek ezek a mondatok, és mennyi minden múlhat rajta. Akár egy család tökéletesnek hitt élete, ami nem is tökéletes volt, csak jól építkezett a hazugságokra.

Kern András (Bill) és Hernádi Judit (Nancy) összeszokott páros, néha ez már zavaró is lehet, hogy megint ők, mit tudnak még kihozni egymásból? De ez most nem volt kérdés. A Válaszfalakban megtalálták a humoros drámát, avagy a drámai humort. Bill és Nancy, akik ugyanolyanok mint bárki más. Néha frusztráltak, tele beteljesítetlen tervekkel, viszonzatlan érzésekkel és közben csak azt akarták, hogy a gyerekeik boldogok legyenek.

Amikor a feleség közli a férjjel, hogy válni akar, a férj tovább szürcsölni a levest és annyit mond: „Rendben.” Ő nem harcol, 40 év után. De vajon kinek fáj jobban a döntés, vagy az elmúlt 40 év?

A darabot Szabó Máté rendezte, a további szerepekben Pataki Ferenc, Nagy Dániel Viktor, Grisnik Petra, Rohonyi Barnabás és Peremartoni Krisztina látható.

 Az előadást 14 éven felülieknek ajánlott!

 Fotók: MTI/Szigetváry Zsolt

Imádom Budapestet. Ezt így nyugodtan kijelenthetem. Kicsivel több, mint 10 éve lakok ebben a csodálatos városban. Jöttem már úgy haza sok más európai városból, hogy szép-szép, na de Budapest... A hangulata, az épületek, a hidak, a Duna... Igen, mondhatnák róla sok rosszat is, de sosem ezt kerestem.

Mindig érdekelt, hogy milyen lehetett a város régen, amikor még csak épültek az Andrássy út palotái. Vagy, amikor épp eltűntek olyan nevezetes helyek, mint a Nemzeti Színház a Blaha Lujza téren. Egy kreatív stúdió most életre keltette Budapest eltűnt épületeit és igazi időutazás lesz ez a néhány perc.

 A különleges animációs sorozat első részében – többek között – látható a régi Nemzeti Színház teljes pompájában, akárcsak a pesti alsó rakparton a Hungária Nagyszálló, az első, avagy régi Erzsébet híd, a Döbrentei téri Szent Demeter Templom, a Kálvin tér vagy épp a Lloyd-palota, ami a főváros legszebb klasszicista stílusú palotája volt.

De megmozdul a Dísz tér és a Szent György tér közötti területen lévő, 1879-82 között épült Honvédelmi Minisztérium épülete is. Kallina Mór terveinek leghangsúlyosabb eleme az óriási méretű, téglalapra szerkesztett kupola volt, melynek két oldalán állt Szász Gyula, a Háború és Béke allegorikus szobra. A II. világháborúban súlyos károkat szenvedett épületegyüttest 1949-ben rommá nyilvánították, elbontották, s csupán a Honvéd Főparancsnokság épületét tartották meg az első emelet magasságáig. A sorozat egyediségét az adja, hogy ezekről a helyekről most először mozdulnak meg a fotók. 

Az Animatiqua stúdió szerint a film legnagyobb különlegességét az a paradox hatás adja, amikor a néző azt érzékeli, hogy mozog a Duna a régi Erzsébet híd alatt, hogy a felhők hol lassabban, hol gyorsabban szállnak, csobog a szökőkút, felbukkan egy kismadár, egy autó vagy épp a Dunán egy hajó. Így egy teljesen más világba csöppen a néző, mintha csak egy álló képet nézne, ráadásul egy olyan korszakba, ahol a legtöbben még nem is éltünk.

 „Egy kép felér ezer szóval, egy film felér ezer képpel” - ez az Animatiqua kreatív stúdió mottója, akik álló képekből múltidéző filmet készítettek. Az ötlet Kondacs Andrástól, a stúdió alapítójától származik. „Több, mint 15 éve élek Budapesten és az óta elvarázsolnak az épületek… Nyitott szemmel jártam a várost és feltűnt, hogy vannak szép, na meg kevésbé szép épületek. Azt is tudtam, hogy a II. világháború után alaposan megváltozott a városkép, elkezdtem utána olvasni, és közben megelevenedtek előttem a gyönyörű paloták, terek – mesélte Kondacs András.

 Az animációsfilm-rendezőnek ekkor jött az ötlet, hogy egy olyan filmet készítsen, ahol meg tudja mutatni, hogy milyen értékes épületek álltak egykor a ma jól ismert utcákon, tereken. Az első részben, lokáció szempontjából olyan területek lettek kiválasztva, amit mindenki jól ismer. Ahol naponta több ezer ember megfordul, ilyen a Kálvin tér, a Deák Ferenc tér vagy épp a Dunacorso. András nem titkolt célja, hogy a kisfilmekkel az érzelmekre is hatni szeretne.

 „A technológia, amivel ez a film készült Magyarországon nem megszokott, általában a hollywoodi filmeknél vannak ilyen trükkök. Egy videóból bármikor tudunk állóképet csinálni, de fordítva ez nem igaz. Egy fényképből videót csinálni már egy komolyabb technikai tudást igényel” – mondta Kondacs András, aki úgy véli inkább a művészi keresgélés volt hosszadalmas, a gyártási fázis már könnyen ment a csapat számára.

 A filmek forrásához a Fortepan képeit használták fel, mivel őket találták a legmegbízhatóbb és leghitelesebb forrásnak.

Bár az első film még csak most készült el, a sorozat következő részéről elárulta a terveket. „A második rész amolyan detektívregény-szerű lesz. Mind zenében, mind dramaturgiájában a detektíves filmek hangulatát fogja megidézni, és lehet majd nyomozni, hogy mi, miért és hogyan tűnt el. A mi célunk nem csak az, hogy szórakoztassunk, hanem, hogy értéket és tudást adjunk” – tette hozzá az animációsfilm-rendező.

„Ez egy sorozat része lesz. Dupla trilógiában gondolkozunk, azaz 2x3 részben, mert nem csak az eltűnt épületeket, hanem az épület részletek – kupolák, lépcsőházak, teraszok – is csodálatosak. Elsőre olyan épületeket vettünk alapul, ami talán a legfájóbb az embereknek” - mondta a rendező.

Idén szerettem volna elmenni Nápolyban, aminek egyik oka éppen az volt, hogy megkóstoljam az eredeti nápolyi pizzát. Sajnos a világjárvány ezt a tervemet meghiúsította, de pár napja kaptam egy kis kárpótlást a Donna Mamma Pizza Napoletana-tól.

A budapesti pizzéria megkapta az AVPN (Associazione Verace Pizza Napoletana) minősítést. A valódi nápolyi pizza a világörökség része, így nem csoda, hogy szigorú szabályokhoz kötik, ki használhatja ezt a minősítést. A tradíció és a minőség felett a Nápolyi Pizzaszövetség őrködik, és bizony nem szórják két kézzel ezt a minősítést.

A valódi nápolyi pizza elkészítését szigorú előírások szabályozzák: nem lehetnek például nagyobbak 35 centiméternél, közepük vastagsága legfeljebb 0,25 centiméter lehet és kizárólag 430-480 fokos kemencében készülhetnek el, mindössze 60-90 másodperc alatt. A tésztát kizárólag kézzel lehet nyújtani. A levegőt a tészta széle felé „terelgetve” jön létre a valódi nápolyi pizza egyik tipikus jellemzője, a “cornicione”, a tészta megemelkedett széle, amely sülés után egyszerre lágy és roppanós. San Marzano paradicsom a Vezúv déli oldaláról, eredetvédett bivalymozzarella Olaszország Campania régiójából, 00-ás liszt egy kis olasz malomüzemből – a valódi nápolyi pizza egytől egyig kiváló minőségű olasz alapanyagokból készül. 

Amikor megérkezik a tányérra a pizza, először csak nézegeti az ember. Vékony, könnyű, gőzölgő, illatos. Elég pár másodperc és a látványtól is megindul a nyálképződés a szájban. Igazából egy egész pizzát soha nem tudtam megenni, sehol – kivéve Rómában. Ám nem is küzdöttem vele, mert, ha marad későbbre, úgyis jó. A Donna Mamma pizzájából nem maradt. Pont a vékonysága és minőségi alapanyagok teszik könnyűvé, hogy nem terheli meg a gyomrot, kellemes jóllakott érzést biztosít. Azt is bevallom, hogy szeretem kézzel enni a pizzát. A finomságáról pedig leginkább az árulkodik, hogy a pizza elfogyasztása után a szalvétába törlöm a kezem vagy lenyalom mind a tíz ujjamat (igen-igen, Covid-időszakban ez veszélyes, de az alapos kézmosás nem maradhat el). A Pizza Simonetta és a Pizza Margherita után is tiszta marad a szalvétám...

A világon kevesebb, mint 850 AVPN minősítésű pizzéria létezik, Európában alig több mint 300, Magyarországon pedig a Donna Mamma Pizza Napoletana másodikként kapta meg ezt az elismerést, ami hatalmas szó mind gasztronómiai, mind országimázs szempontból. 

„Az AVPN egyik legjobb trénere és nápolyipizza-szakértője, Giulio Abussi oktatta a csapatunkat Nápolyban, és itthon, Budapesten is az ő szakmai támogatásával nyílt meg Donna Mamma Pizza Napoletana” – mondja Jancsa Jani, a Donna Mamma és Bamba Marha lánc kulináris vezetője.

A Donna Mamma a Belváros első olyan nápolyi pizzériája, amely megszerezte az AVPN elismerést, és bár az étterem még egy éves sincs, a minőség már a kezdetektől fogva biztosított, hiszen a pizzéria a szakmailag is elismert Bamba Marha Burger Bár tulajdonosaihoz fűződik.

Fotó: Donna Mamma Pizza Napoletana és AlwaysWomanBudapest

A Karaván nevű hely egy igazi street food paradicsom a Kazinczy utcába. Ők magukról azt mondják, hogy „Magyarország első és legsikeresebb street food udvara a budapesti bulinegyed központjában”. És ez így is van. Igaz, koronavírus-járvány enyhítések után, egy szimpla csütörtök délután alig volt két-három ember.

 Az udvarban olyan népszerű vendéglátóhelyeket találunk, mint a Zing Burger, a Las Vegan's, a Hummus Bar vagy a Budapest Lángos. A hely, ami máskor zsúfolásig van tele külföldi turistákkal, most alig néhány magyar vendéget szolgált ki. Akár örülhetnénk is, mert végre volt hely leülni, sőt a kedvenc fotó is elkészülhetett úgy, hogy nincs benne három kínai lány, vagy öt ír srác. Közben viszont tudjuk, hogy ez nem normális állapot, és egyszeriben elkezdenek hiányozni az olaszok, britek, németek. Bárki, aki más országból jött. 

Azért ételekben és programokban továbbra sincs hiány. Július 5-én növény tematikájú vásárt szerveznek a Karavánban. Lesz növényfestett ruha, vászonszatyor, florárium, virágos ékszer és még sok más egyedi, kézzel készült dolog.  Na meg persze étel és ital. 

Legutóbbi ott jártamkor a Budapest Lángos Green lángosát kóstoltam meg. Az összhatás isteni, de arra is rájöttem, hogy a budapesti lángos kicsit más, mint a balatoni. Olyan előkelőbb, amit tudom, lángosra ritkán mondunk. Mégis ez a szó ugrik be. Kicsit ropogósabb, kicsit nehezebb, a tejfölös juhtúró pedig, amit rengeteg friss rukkola fed be – én még plusz sajtot is kértem rá – szuper feltét az frissen sült tésztához.

Ha a belvárosban jársz, ne hagyd ki a helyet!

Szokatlan akciót indított egy belvárosi étterem. A Tapassio nevű tapasozó 3000 forintot von le mindenkinek a számlájából, aki felvállalja, hogy egy hétig nem lájkolja a Facebook-bejegyzéseiket. Ezzel a húzással szeretnék ösztönözni a lakosságot arra, hogy a koronavírus miatti bezártság után ismét keressék fel kedvenc vendéglátóhelyeiket.

Bevallom, elsőre nem is értettem, hogy mi ebben a „buli”, hogy nincs lájk. Tudom, néha már le kéne szokni arról, hogy beülünk egy helyre kajálni, és addig hozzá sem nyúlunk az ételhez, amíg nincs meg a tökéletes fotó. Sok eseteben nem szeretem a kliséket követni, de ebben (és a hűtőmágnesekben) ragaszkodom a megszokásokhoz. Szóval a „foodporninstaphoto” kell, na de nincs lájk, legalábbis a Tapassio oldalára nem nyomunk.

 Bár már újra nyitva minden étterem, a koronavírus-járvány miatt azért sok helyen még elmaradnak a vendégek. „Megelégeltük a virtuális világ örömeit és úgy döntöttünk, hogy minden elmaradt Facebook like-ot 1000 ft-tal jutalmazunk” – mondják a tulajdonosok, akik így akarják az embereket visszacsábítani a való világba.

 Az étterem átlagban hetente háromszor posztol valamit a közösségi oldalára, így összesen 3000 forintot vonnak le személyenként a számlából, amennyiben a vendégnek sikerül kontrollálnia like-olási kényszerét. Mindössze jelezni kell a felszolgálónak, hogy az adott héten egyetlen alkalommal sem kedveltük a bejegyzéseiket.

 A Bazilika melletti Tapassio étterem tavaly nyáron nyitott meg. Az ételekről nem tudok beszámolni, bár barátnőim jártak már ott, lájkoltam is a fotóikat, de nem kötelességből...