A 2021-es évjárat kiemelkedő adottságokkal bírt az Egri borvidéken. Ezekre a borokra építve rendezik meg első alkalommal október 22-én Egerben azt a kóstolót, amely még piacra lépés előtt, sok esetben hordóminta formájában mutatja meg a borokat azon borkedvelőknek és szakértőknek, akik kíváncsiak rá, miből lesznek a top egri bikavérek.

Az Egri borvidék legfontosabb bora az egri bikavér. 2022-ben pedig új időszámítás veszi kezdetét azzal, hogy a borvidék megújítja az egri régió kiemelt borának nevét viselő rendezvényt. Az Egri Bikavér Ünnepi Napok programsorozat október 18. és 29. között zajlik. A hat önálló esemény több egri helyszínen mutatja meg a bortípus egyedi karakterét és magas minőségét az éttermi élményektől kezdve a gálavacsorán át a sétálókóstolókig.

Az eseménysorozat egyik fontos programja lesz az október 22-én megvalósuló Nagy Egri Borműhely Kóstoló, amely idén az Egri Bikavér En Primeur nevet kapta. Az elnevezés abból a Franciaországban ismert gyakorlatból ered, amikor az érdeklődők komoly borokat még azok kereskedelmi forgalomba kerülése előtt, hordóminta állapotukban kóstolnak. A rendezvényen az Egri Borműhely tizenegy borászatához a borvidék több pincészete is csatlakozik, hogy együtt mutassák be még a hivatalos megjelenés előtt álló 2021-es évjáratú superior és grand superior egri bikavéreiket, párba állítva a most forgalomban lévő, korábbi évjárattal.

A sétálókóstoló mellett izgalmasnak ígérkezik még a három tematikus mesterkurzus, amely túlmutat a megszokott boros masterclassokon azzal, hogy a gasztronómiát is beemeli a programba. A három előadás célja, hogy feltérképezze az egri bikavér gasztrokontextusait, legjobb lehetséges ételkíséreteit. Ehhez minden előadáson három fogást kóstolhatnak meg a vendégek, amelyek mindegyike mellé két-két bikavér érkezik a pohárba, hogy a résztvevők egyénileg dönthessék el, az adott fogás melyik borral ízlik nekik jobban.

A három tematikus borsor mellé az egri Macok Bisztró séfje, a közelmúltban Gundel-díjjal kitüntetett Macsinka János épített fel egyedi ételsorokat. Az aktuálisan piacon lévő, friss évjáratú bikavérek mellé a világ kedvelt fogásai közül válogatott így libarilette, mini angus burger és faszenes sajt kerül a tányérokra. Az érlelt tételek helyi bisztrókonyha-klasszikusokkal, így véres hurkával, marhapofával és kacsamellel kerülnek párba. A grand superior palackok mellé pedig az erdő ajándékait tálalják fel: szarvastatárt, muflongerincet áfonyával és vadpástétomot.

A mediterrán életérzésre kevesen mondják azt, hogy „fújj, ne!”. Én egyenesen imádom: napfény, nyugalom vagy épp összevisszaság, tenger, jó zene és finom ételek. Szeretünk ezért elutazni Görögországba, Olaszországba vagy épp a spanyolokhoz, de milyen jó, amikor egy darabkája Magyarországon is megjelenik.

A Belgrád rakpartot sokan ismerhetik a Dionysos Tavernát, ami már 1993 óta Budapest igazi színfoltja, egyúttal legismertebb görög étterme. Aki oda betér tényleg azt hiheti, hogy valamelyik görög sziget cuki kis éttermébe csöppent. Ráadásul nem csak a külső, hanem a belbecs is színtiszta görög hangulat. Az étterem tulajdonosa, Lehoudis Andreas azonban álmodott egy merészet. Míg más éttermek, szállodák és bisztrók épp bezárnak úgy újat nyitott. A Mínima Bistro a Dionysos szomszédságában kapott helyett és lássuk mit tapasztalhatunk ott.

A mediterrán ihletésű ízeket gourmet tálalásban kínálja az étterem, ugyanakkor mégis megfizethető árakon. A görög konyhán túl itt minden van, ami a mediterrán térségre utal. A Mínima (ami egyébként egy görög szó és azt jelenti, hogy üzenet) étlapján megtalálható számos közismert egyszerűbb és bonyolultabb fogás is.

A főételek közt olyan igazi különlegességeket találunk, mint például a ratatouille fúzió, a borjúborda garnéla társítással, vagy épp a hal trió. Ez utóbbi különösen szokatlan, hiszen általában egyszerre egyféle halat szolgálnak fel, de itt még a languszta is zellersteak-en érkezik.

A Mínima Bistro csapatát két séf is erősíti, akik más-más megközelítésből adják bele a munkába a tudásuk legjavát. Cseh László 25 évig a Dionysos séfje volt, hozzá csatlakozott Weisz Roland. Kettejük személyében fúziót alkot a tradicionális konyha és a friss gondolkodásmód.

 „A Sirtos zenekarral többszáz koncertet adtunk már a mediterrán országokban, egészen eldugott helyeken is. Ilyenkor mindig érdekel a helyi gasztronómia: ha van a közelben hal-, hús- vagy zöldségpiac, elfog a kísértés, a vágy és a szenvedély, hogy átadjam magam az autentikus kínálatnak és hangulatnak. Sőt, az éttermek konyháiba is szeretek bekéredzkedni, megfigyelni, milyen technikai megoldásokat és alapanyagokat használnak” - meséli az Lehoudis Andreas, az étterem alapítója. 

A mediterrán kultúra szerves része a kávé- és teafogyasztás is. Érdemes lehet akár egy különleges meleg vagy hideg kávéra is beülni a Bistroba, ami immár egy ortodox püspök áldását is megkapta, aki felszentelte az éttermet, bízva abban, hogy egyre több ember szívéhez fog hozzánőni a megnyugtató mediterrán hangulat.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

���� ​​• ����� • ���� �� ���� (@alwayswoman_budapest) által megosztott bejegyzés

Sokszor a legegyszerűbb dolgokból születik az igazi csoda: a jó koktél olyan, mint egy könnyed ecsetvonás a festővásznon. Pompázhat az orchidea lágy illatában, vagy fűszeressége idézheti az ünnepeket, csak a képzelet szabhat határt.

A Mrs Millicent első gin alapú koktélversenyén bizony elszabadult a versenyzők fantáziája. Volt amelyik illatra olyan volt, mint a tusfürdőm, volt, amelyik jobban visszaadta a mézeskalács illatát, mint egy kész süti, és olyan is akadt, amelyik egy kellemes bulis este érzését idézte fel.

A koktélkészítés nem csak a profik kiváltsága, a konyhában, egy szál köntösben, az alapanyagokat a nagymama dunsztos üvegében összerázva is meg lehet váltani a világot. A Mrs Millicent különleges koktélversenyének nyolc döntőse pontosan ezt mutatta meg. De mit tud a gin, és főleg mi, vagy ki az a Mrs Millicent?

Czakó Mónika, a Mrs Millicent megálmodója régóta kacérkodott a gondolattal, hogy a pálinka mellett legyen egy nőies karakterű ital, ami kigurul a BESTILLO Pálinkaház falai közül. „Egy olyan ital, ami hozzám kötődik, személyiségemből fakad. Így lépett piacra bő 1 éve Mrs Millicent ginünk, amit a férjem készített el nekem. Hogy mi volt a legnehezebb az ötlettől a megvalósulásig? Elhinni azt, hogy a pálinka mellett egy másik italkategóriában is tudunk jót csinálni. Olyan terméket álmodtunk, ami önmagában is megállja a helyét és néhány egyszerű kiegészítővel egy új, varázslatos ital készíthető belőle. A koktélversenyünk célja is az volt, hogy a versenyzőink által megmutassuk, nem kellenek extra hozzávalók, sőt bártendernek sem kell lennünk, ahhoz, hogy egy remek frissítő készüljön a konyhánkban saját magunk szórakoztatására, kényeztetésére” – mesél Mónika. 

A „speakeasy” gin Szerb Antal: Utas és holdvilágának egyik szereplőjéről, Millicent kisasszonyról kapta a nevét. Az alkoholtilalom alatt is működő bárokat hívták speakeasy bároknak, ahová kopogtatás után lehetett belépni. Az ember bekopogtatott, bentről kinéztek, mondta a jelszót és azt követően beengedték.

„A koktélverseny 8 döntőse nemhogy bekopogtatott az ajtón, de szinte be is esett, akkora lendület és kreativitás jellemezte az estét. Nagyon izgalmas italok készültek, amit csak megkoronázott a szórakoztató előadásmód. Van, aki a sárgarépalével operált, másnál a gesztenye, az ünnepi ízvilág, az áfonya dominált, de volt olyan is, aki egy kis pálinkával „bolondította” meg a koktélját” – értékel Pálffy László, párlatszakértő és bártender.

 Az exkluzív versenyt végül Bus Atilla „Jewel of a New Era” fantázianévre hallgató long drinkje nyerte, amiben a sárgarépát választotta a gin kísérőjének. A második Kohlbauer Martin „Blåbärsdryck” fantázianevű, - Ikeás útmutató alapján összeállítható – koktélcsodája lett, a harmadik helyen pedig Kovács István „Me, myself & EYE”, gin&pálinka nászából született alkotása végzett. A közönségdíjat Szilágyi Ágnes „Millirosemary” koktélja nyerte.

Aki most megkívánta a gin alapú koktélokat, ne aggódjon a nyolc döntős koktéljának receptje a Mrs Millicent Facebook-oldalán megtalálható.

Nincs karácsony a Coca-Cola Mikulás-reklámja nélkül. Mi már csak így emlékszünk rá, és bizony a 90-es években sokan vártuk a decembert, hogy megérkezzen az a kedves, vidám, csillogó-villogó, na meg jó zenéjű reklámfilm. De ez a Télapó jóval öregebb ettől. Száz éve indította első karácsonyi reklámkampányát a Coca-Cola. Azóta a Télapó figurája és kivilágított kamionja is legendássá vált.

Az angolszász országok karácsonyi reklámjai és filmjei mind ugyanúgy ábrázolják az éj leple alatt ajándékot hozó Télapót: pocakos, nagyszakállú vidám, ősz öregúrnak, piros ruhában és sapkában. De nem nézett ki mindig így: 1931 előtt a legkülönfélébb formákban jelent meg, volt, aki magas, sovány figuraként rajzolta le, mások kísérteties külsejű manóként. Hol püspöki öltözékben, hol állatbőrből készült ruhában jelenítették meg, kabátja a korai ábrázolásokon még bőrszínű, később már a ma megszokott piros lett.

A Coca-Cola reklámjaiban éppen száz éve, vagyis 1920 óta szerepel a Télapó figurája. Az első reklámokban még nyoma sincs azonban a ma ismert figura vidámságának, inkább szigorúan néz ki, amilyennek korábban Thomas Nast, az „amerikai karikatúra atyja” megalkotta. Sokak kedvencei, a Coca-Cola jegesmedvéi is ekkoriban tűntek fel egyébként a cég hirdetéseiben: 1922-ben Franciaországban volt látható az első olyan Coca-Cola reklám, amelyen jegesmedve szerepelt.  

A Coca-Cola 1931-ben kezdett el népszerű magazinokban hirdetéseket elhelyezni. A céget képviselő reklámügynökség a karácsonyi kampányban egy újszerű kinézetű Télapó-figurát szeretett volna szerepeltetni. Miután többször megpróbáltak rátalálni egy olyan illusztrátorra, aki meg tudja ragadni a Télapó valódi lényegét, végül a michigani származású Haddon Sundblomot választották a feladatra. Sundblom egy 1822-es versből inspirálódva melegszívű, barátságos és pufók emberként rajzolta meg a Coca-Cola Télapót.

Az új Coca-Cola Télapó 1931-ben debütált, a reklámok a játékok kiszállítása közben, karácsony éjszakáján a miatta ébren maradó gyerekeket köszöntve, neki szóló leveleket olvasva jelenítik meg a kedves piros ruhás öregurat, aki természetesen mindig Coca-Colával frissíti fel magát munka közben.

Sundblom a reklámok eredetijét mindig olajfestményként készítette el, majd a képek sokszorosítva óriásplakátokra, naptárokra, poszterekre, bolti reklámtáblákra kerültek, volt, amikor a képek szereplőiből plüssfigura is készült.

1942-ben Télapó segédet kapott „Sprite Boy” személyében. Az ő karakterét Sundblom találta ki, a nevét pedig koboldszerű külsejéről kapta (a sprite koboldot jelent). Érdekesség, hogy a Sprite üdítőt viszont csak az 1960-as években dobta piacra a cég, így a karácsonyi reklámkampányokban jóval előbb szerepelt a név, mint hogy üdítőt kereszteltek volna el róla.

A megvilágított Coca-Cola karácsonyi kamionok először az 1995-ös reklámkampányban, a karácsonyi karavánban szerepeltek. A különleges fényinstallációkat George Lucas Industrial Light and Magic stúdiója készítette. A kamionok több évben is visszatértek, így ez a cég egyik legsikeresebb karácsonyi kampánya lett. Aki a kilencvenes években volt gyerek, annak biztosan örökre a memóriájába égtek a mesebeli kivilágított karaván felvételei, az „Ünnepelj ma velünk” dal és a kamion hátulján a Coca-Colába kortyoló Télapó látványa. A magyar verzióban a soproni Tűztoronnyal, a pécsi dzsámival és a budapesti Lánchíddal látható a karaván.

 Mivel a Coca-Cola éppen 100 éve rukkolt elő először karácsonyi reklámjával, így idén különösen nagy hangsúlyt kap a karácsony a vállalat életében. Ezért készül több kampányelemmel is, hogy mindenkit ünnepi hangulatba varázsolhasson. Ilyen például az Oscar-díjas Taika Waititi által rendezett megható kisfilm, a szeretteinkkel töltött idő fontosságára figyelmet felhívó hazai reklámfilm, vagy éppen a limitált szériás fahéjas Coca-Cola Zero is.

A szekszárdi Vida Borbirtok bemutatta azt a vörösborát, amellyel a borvidék meghatározó talajtípusára, a löszre hívja fel a figyelmet. A Vida család azért erről a talajról nevezte el legújabb házasítását, mert az döntő hatással van a szekszárdi borok stílusára.

A nemzetközi borvilágban általánosan elfogadottnak számít, hogy egy bor jellegét legerősebben azok a körülmények befolyásolják, amelyek a szőlőt fejlődése, érése során körbeveszik. A terület mikroklímája, a domborzati viszonyok és a talaj a legfontosabbak a természeti adottságok közül, amelyek így a borok, a borászat és végső soron a borvidék stílusát is meghatározzák.

 Akkora borszakértő azért nem vagyok, így utána néztem a lösznek, ami a világ több kiemelkedő bortermő területén fontos talajtípusnak számít. Ilyen a francia Rhône-völgy, a német Rajna partjának több borvidéke, az osztrák Wagram, az új-zélandi Central Otago és a Szekszárdi borvidék is.

A lösz egy laza szerkezetű talajtípus, ennek köszönhetően a szivacshoz hasonló vízmegkötő tulajdonságokkal rendelkezik. Az elraktározott nedvességet folyamatosan adja vissza a környezetének, így javítva a szőlő vízellátottságát. A szakértők szerint a lösztalajról származó borok közös jellemzője a kifejező, gyümölcsös-virágos aromatika, a kerek savak és tanninok, valamint hogy komoly borokként sem igényelnek különösen hosszú érlelést, már fiatalabb korukban is jól fogyaszthatóak.

A kötetlen borkóstolón Vida Péter, aki a pincészet portfóliójáért is felel elmesélte, hogy évekkel ezelőtt egy tudatos munkába fogtak, melynek fő iránya az volt, hogy olyan elegáns és kedves borokat készítsenek, amelyek Szekszárd völgyeinek adottságait a legjobban kifejezik. A Vida Borbitok az évek alatt minden megújított a minőség maradt, de az üzemtől kezdve a borok címkéiig minden hatalmas változáson esett át.

A pincészet úgy véli, hogy ez a bor is segíti majd őket a tavaly lezajló arculatváltás szerves folytatásaként a szekszárdi borok megismertetésben, történetük elmesélésében. A Lösz pedig fontos szereplő ebben a történetben. Tipp ebben az időben: beszerezni pár üveg Vida-bort és se eső, se hó nem fog érdekelni...

 Fotó: AWB és Vida Borbirtok

Idén szerettem volna elmenni Nápolyban, aminek egyik oka éppen az volt, hogy megkóstoljam az eredeti nápolyi pizzát. Sajnos a világjárvány ezt a tervemet meghiúsította, de pár napja kaptam egy kis kárpótlást a Donna Mamma Pizza Napoletana-tól.

A budapesti pizzéria megkapta az AVPN (Associazione Verace Pizza Napoletana) minősítést. A valódi nápolyi pizza a világörökség része, így nem csoda, hogy szigorú szabályokhoz kötik, ki használhatja ezt a minősítést. A tradíció és a minőség felett a Nápolyi Pizzaszövetség őrködik, és bizony nem szórják két kézzel ezt a minősítést.

A valódi nápolyi pizza elkészítését szigorú előírások szabályozzák: nem lehetnek például nagyobbak 35 centiméternél, közepük vastagsága legfeljebb 0,25 centiméter lehet és kizárólag 430-480 fokos kemencében készülhetnek el, mindössze 60-90 másodperc alatt. A tésztát kizárólag kézzel lehet nyújtani. A levegőt a tészta széle felé „terelgetve” jön létre a valódi nápolyi pizza egyik tipikus jellemzője, a “cornicione”, a tészta megemelkedett széle, amely sülés után egyszerre lágy és roppanós. San Marzano paradicsom a Vezúv déli oldaláról, eredetvédett bivalymozzarella Olaszország Campania régiójából, 00-ás liszt egy kis olasz malomüzemből – a valódi nápolyi pizza egytől egyig kiváló minőségű olasz alapanyagokból készül. 

Amikor megérkezik a tányérra a pizza, először csak nézegeti az ember. Vékony, könnyű, gőzölgő, illatos. Elég pár másodperc és a látványtól is megindul a nyálképződés a szájban. Igazából egy egész pizzát soha nem tudtam megenni, sehol – kivéve Rómában. Ám nem is küzdöttem vele, mert, ha marad későbbre, úgyis jó. A Donna Mamma pizzájából nem maradt. Pont a vékonysága és minőségi alapanyagok teszik könnyűvé, hogy nem terheli meg a gyomrot, kellemes jóllakott érzést biztosít. Azt is bevallom, hogy szeretem kézzel enni a pizzát. A finomságáról pedig leginkább az árulkodik, hogy a pizza elfogyasztása után a szalvétába törlöm a kezem vagy lenyalom mind a tíz ujjamat (igen-igen, Covid-időszakban ez veszélyes, de az alapos kézmosás nem maradhat el). A Pizza Simonetta és a Pizza Margherita után is tiszta marad a szalvétám...

A világon kevesebb, mint 850 AVPN minősítésű pizzéria létezik, Európában alig több mint 300, Magyarországon pedig a Donna Mamma Pizza Napoletana másodikként kapta meg ezt az elismerést, ami hatalmas szó mind gasztronómiai, mind országimázs szempontból. 

„Az AVPN egyik legjobb trénere és nápolyipizza-szakértője, Giulio Abussi oktatta a csapatunkat Nápolyban, és itthon, Budapesten is az ő szakmai támogatásával nyílt meg Donna Mamma Pizza Napoletana” – mondja Jancsa Jani, a Donna Mamma és Bamba Marha lánc kulináris vezetője.

A Donna Mamma a Belváros első olyan nápolyi pizzériája, amely megszerezte az AVPN elismerést, és bár az étterem még egy éves sincs, a minőség már a kezdetektől fogva biztosított, hiszen a pizzéria a szakmailag is elismert Bamba Marha Burger Bár tulajdonosaihoz fűződik.

Fotó: Donna Mamma Pizza Napoletana és AlwaysWomanBudapest

A Rózsaszín Október mozgalom idén sem tétlenkedik. Hogy mi ez? A mellrák elleni szűrővizsgálatok fontosságára hívják fel a figyelmet A mellrák élete során minden nyolcadik-kilencedik nőt érinti, a gyógyulás kulcsa pedig a korai felismerés és az időben elkezdett kezelés, amellyel a rosszindulatú elváltozás nagyon jó eséllyel kezelhető.

Vannak pillanatok, amiket a nők soha az életben nem felejtenek el. A rosszak és a jók is ilyenek. Az egyik rossz, amikor először tapint ki csomót a mellében. A várakozás hosszú időszaka: időpont az ultrahangra, aztán a biopszia, majd várni az eredményre. Több hét – jobb esetben is – de, amikor az eredmény negatív, az valami végtelen boldogság. De egy valami nem változik: a félelem és az elővigyázatosság, hogy a testünket komolyan kell venni.

Magyarországon évente megközelítőleg kilencezer nőt diagnosztizálnak mellrákkal, 10 százalékuk a fiatal korosztályhoz tartozik, 45 év alattiak. A betegség kizárólag a megbízható, hivatalos helyen elvégzett mammográfiával szűrhető ki, így lenne csökkenthető a jelenlegi több mint kétezer fős éves halálozási száma. A korai felismerés és az időben elkezdett kezelés a gyógyulás kulcsa, erre hívja fel a figyelmet a rózsaszín október. 

Minden évben az október, a mellrák elleni küzdelem hónapja. 40 év felett a betegség kialakulásának kockázata is jelentősen magasabb, ezért nagyon fontos az ezt követő időszakban a rendszeres (legalább évente megismételt) mammográfiás szűrővizsgálaton való részvétel. De az, hogy így elmondjuk, sokszor kevés. Mintha meg sem hallanák az emberek. Ezért jó, hogy olyan kezdeményezések is születnek, amik még inkább figyelemfelhívók.

A főváros legújabb bisztró pubja, a High Five Budapest a kampányhoz csatlakozva egész hónapban rózsaszín palacsintákat és koktélokat kínál vendégeinek, az ezekből származó bevétel 15 százalékát pedig az Egészség Hídja Összefogás a Mellrák Ellen nevű szervezetnek ajánlják fel.

Az Egészség Hídja Összefogás a Mellrák Ellen 2002 óta szervezi a figyelemfelkeltő rózsaszín sétákat a Lánchídon azzal a céllal, hogy felhívja a társadalom figyelmét a betegségre, az érintettekkel való szolidaritásra. „A cél a mammográfiás szűrésekre való ösztönzés, vagy panasz, elváltozás észlelése esetén a diagnosztikai vizsgálatok fontosságára való figyelemfelhívás. A rózsaszín masni, szalag, az egész világon ennek a szimbóluma” – mondta Báródi Edit, az egyesület elnöke.

A mozgalomhoz idén csatlakozott a Király utcai High vendéglátóhely, melynek vezetősége szerint ezekben a nehéz időkben a társadalmi szerepvállalás és az egymásra való odafigyelés még fontosabb, mint bármikor.

Kovács Péter, a cég társtulajdonosa arról beszélt, anyukáink, feleségeink és barátnőink védelme semmi másnál nem lehet fontosabb. Mint mondta, ők tartják egybe a családot, védelmeznek minket, ezt szeretnék nekik most meghálálni és az ő védelmükre felhívni a figyelmet. A High Five Budapest Pink Pancake elnevezésű kampánya októberben indult el, ezt egy másik projektjükkel, a Hello Sweet Pop-Up desszertbárral közösen fejlesztették ki.

Fotók: High Five Budapest 

Szokatlan akciót indított egy belvárosi étterem. A Tapassio nevű tapasozó 3000 forintot von le mindenkinek a számlájából, aki felvállalja, hogy egy hétig nem lájkolja a Facebook-bejegyzéseiket. Ezzel a húzással szeretnék ösztönözni a lakosságot arra, hogy a koronavírus miatti bezártság után ismét keressék fel kedvenc vendéglátóhelyeiket.

Bevallom, elsőre nem is értettem, hogy mi ebben a „buli”, hogy nincs lájk. Tudom, néha már le kéne szokni arról, hogy beülünk egy helyre kajálni, és addig hozzá sem nyúlunk az ételhez, amíg nincs meg a tökéletes fotó. Sok eseteben nem szeretem a kliséket követni, de ebben (és a hűtőmágnesekben) ragaszkodom a megszokásokhoz. Szóval a „foodporninstaphoto” kell, na de nincs lájk, legalábbis a Tapassio oldalára nem nyomunk.

 Bár már újra nyitva minden étterem, a koronavírus-járvány miatt azért sok helyen még elmaradnak a vendégek. „Megelégeltük a virtuális világ örömeit és úgy döntöttünk, hogy minden elmaradt Facebook like-ot 1000 ft-tal jutalmazunk” – mondják a tulajdonosok, akik így akarják az embereket visszacsábítani a való világba.

 Az étterem átlagban hetente háromszor posztol valamit a közösségi oldalára, így összesen 3000 forintot vonnak le személyenként a számlából, amennyiben a vendégnek sikerül kontrollálnia like-olási kényszerét. Mindössze jelezni kell a felszolgálónak, hogy az adott héten egyetlen alkalommal sem kedveltük a bejegyzéseiket.

 A Bazilika melletti Tapassio étterem tavaly nyáron nyitott meg. Az ételekről nem tudok beszámolni, bár barátnőim jártak már ott, lájkoltam is a fotóikat, de nem kötelességből...