Imádom Budapestet. Ezt így nyugodtan kijelenthetem. Kicsivel több, mint 10 éve lakok ebben a csodálatos városban. Jöttem már úgy haza sok más európai városból, hogy szép-szép, na de Budapest... A hangulata, az épületek, a hidak, a Duna... Igen, mondhatnák róla sok rosszat is, de sosem ezt kerestem.

Mindig érdekelt, hogy milyen lehetett a város régen, amikor még csak épültek az Andrássy út palotái. Vagy, amikor épp eltűntek olyan nevezetes helyek, mint a Nemzeti Színház a Blaha Lujza téren. Egy kreatív stúdió most életre keltette Budapest eltűnt épületeit és igazi időutazás lesz ez a néhány perc.

 A különleges animációs sorozat első részében – többek között – látható a régi Nemzeti Színház teljes pompájában, akárcsak a pesti alsó rakparton a Hungária Nagyszálló, az első, avagy régi Erzsébet híd, a Döbrentei téri Szent Demeter Templom, a Kálvin tér vagy épp a Lloyd-palota, ami a főváros legszebb klasszicista stílusú palotája volt.

De megmozdul a Dísz tér és a Szent György tér közötti területen lévő, 1879-82 között épült Honvédelmi Minisztérium épülete is. Kallina Mór terveinek leghangsúlyosabb eleme az óriási méretű, téglalapra szerkesztett kupola volt, melynek két oldalán állt Szász Gyula, a Háború és Béke allegorikus szobra. A II. világháborúban súlyos károkat szenvedett épületegyüttest 1949-ben rommá nyilvánították, elbontották, s csupán a Honvéd Főparancsnokság épületét tartották meg az első emelet magasságáig. A sorozat egyediségét az adja, hogy ezekről a helyekről most először mozdulnak meg a fotók. 

Az Animatiqua stúdió szerint a film legnagyobb különlegességét az a paradox hatás adja, amikor a néző azt érzékeli, hogy mozog a Duna a régi Erzsébet híd alatt, hogy a felhők hol lassabban, hol gyorsabban szállnak, csobog a szökőkút, felbukkan egy kismadár, egy autó vagy épp a Dunán egy hajó. Így egy teljesen más világba csöppen a néző, mintha csak egy álló képet nézne, ráadásul egy olyan korszakba, ahol a legtöbben még nem is éltünk.

 „Egy kép felér ezer szóval, egy film felér ezer képpel” - ez az Animatiqua kreatív stúdió mottója, akik álló képekből múltidéző filmet készítettek. Az ötlet Kondacs Andrástól, a stúdió alapítójától származik. „Több, mint 15 éve élek Budapesten és az óta elvarázsolnak az épületek… Nyitott szemmel jártam a várost és feltűnt, hogy vannak szép, na meg kevésbé szép épületek. Azt is tudtam, hogy a II. világháború után alaposan megváltozott a városkép, elkezdtem utána olvasni, és közben megelevenedtek előttem a gyönyörű paloták, terek – mesélte Kondacs András.

 Az animációsfilm-rendezőnek ekkor jött az ötlet, hogy egy olyan filmet készítsen, ahol meg tudja mutatni, hogy milyen értékes épületek álltak egykor a ma jól ismert utcákon, tereken. Az első részben, lokáció szempontjából olyan területek lettek kiválasztva, amit mindenki jól ismer. Ahol naponta több ezer ember megfordul, ilyen a Kálvin tér, a Deák Ferenc tér vagy épp a Dunacorso. András nem titkolt célja, hogy a kisfilmekkel az érzelmekre is hatni szeretne.

 „A technológia, amivel ez a film készült Magyarországon nem megszokott, általában a hollywoodi filmeknél vannak ilyen trükkök. Egy videóból bármikor tudunk állóképet csinálni, de fordítva ez nem igaz. Egy fényképből videót csinálni már egy komolyabb technikai tudást igényel” – mondta Kondacs András, aki úgy véli inkább a művészi keresgélés volt hosszadalmas, a gyártási fázis már könnyen ment a csapat számára.

 A filmek forrásához a Fortepan képeit használták fel, mivel őket találták a legmegbízhatóbb és leghitelesebb forrásnak.

Bár az első film még csak most készült el, a sorozat következő részéről elárulta a terveket. „A második rész amolyan detektívregény-szerű lesz. Mind zenében, mind dramaturgiájában a detektíves filmek hangulatát fogja megidézni, és lehet majd nyomozni, hogy mi, miért és hogyan tűnt el. A mi célunk nem csak az, hogy szórakoztassunk, hanem, hogy értéket és tudást adjunk” – tette hozzá az animációsfilm-rendező.

„Ez egy sorozat része lesz. Dupla trilógiában gondolkozunk, azaz 2x3 részben, mert nem csak az eltűnt épületeket, hanem az épület részletek – kupolák, lépcsőházak, teraszok – is csodálatosak. Elsőre olyan épületeket vettünk alapul, ami talán a legfájóbb az embereknek” - mondta a rendező.

Nincs karácsony a Coca-Cola Mikulás-reklámja nélkül. Mi már csak így emlékszünk rá, és bizony a 90-es években sokan vártuk a decembert, hogy megérkezzen az a kedves, vidám, csillogó-villogó, na meg jó zenéjű reklámfilm. De ez a Télapó jóval öregebb ettől. Száz éve indította első karácsonyi reklámkampányát a Coca-Cola. Azóta a Télapó figurája és kivilágított kamionja is legendássá vált.

Az angolszász országok karácsonyi reklámjai és filmjei mind ugyanúgy ábrázolják az éj leple alatt ajándékot hozó Télapót: pocakos, nagyszakállú vidám, ősz öregúrnak, piros ruhában és sapkában. De nem nézett ki mindig így: 1931 előtt a legkülönfélébb formákban jelent meg, volt, aki magas, sovány figuraként rajzolta le, mások kísérteties külsejű manóként. Hol püspöki öltözékben, hol állatbőrből készült ruhában jelenítették meg, kabátja a korai ábrázolásokon még bőrszínű, később már a ma megszokott piros lett.

A Coca-Cola reklámjaiban éppen száz éve, vagyis 1920 óta szerepel a Télapó figurája. Az első reklámokban még nyoma sincs azonban a ma ismert figura vidámságának, inkább szigorúan néz ki, amilyennek korábban Thomas Nast, az „amerikai karikatúra atyja” megalkotta. Sokak kedvencei, a Coca-Cola jegesmedvéi is ekkoriban tűntek fel egyébként a cég hirdetéseiben: 1922-ben Franciaországban volt látható az első olyan Coca-Cola reklám, amelyen jegesmedve szerepelt.  

A Coca-Cola 1931-ben kezdett el népszerű magazinokban hirdetéseket elhelyezni. A céget képviselő reklámügynökség a karácsonyi kampányban egy újszerű kinézetű Télapó-figurát szeretett volna szerepeltetni. Miután többször megpróbáltak rátalálni egy olyan illusztrátorra, aki meg tudja ragadni a Télapó valódi lényegét, végül a michigani származású Haddon Sundblomot választották a feladatra. Sundblom egy 1822-es versből inspirálódva melegszívű, barátságos és pufók emberként rajzolta meg a Coca-Cola Télapót.

Az új Coca-Cola Télapó 1931-ben debütált, a reklámok a játékok kiszállítása közben, karácsony éjszakáján a miatta ébren maradó gyerekeket köszöntve, neki szóló leveleket olvasva jelenítik meg a kedves piros ruhás öregurat, aki természetesen mindig Coca-Colával frissíti fel magát munka közben.

Sundblom a reklámok eredetijét mindig olajfestményként készítette el, majd a képek sokszorosítva óriásplakátokra, naptárokra, poszterekre, bolti reklámtáblákra kerültek, volt, amikor a képek szereplőiből plüssfigura is készült.

1942-ben Télapó segédet kapott „Sprite Boy” személyében. Az ő karakterét Sundblom találta ki, a nevét pedig koboldszerű külsejéről kapta (a sprite koboldot jelent). Érdekesség, hogy a Sprite üdítőt viszont csak az 1960-as években dobta piacra a cég, így a karácsonyi reklámkampányokban jóval előbb szerepelt a név, mint hogy üdítőt kereszteltek volna el róla.

A megvilágított Coca-Cola karácsonyi kamionok először az 1995-ös reklámkampányban, a karácsonyi karavánban szerepeltek. A különleges fényinstallációkat George Lucas Industrial Light and Magic stúdiója készítette. A kamionok több évben is visszatértek, így ez a cég egyik legsikeresebb karácsonyi kampánya lett. Aki a kilencvenes években volt gyerek, annak biztosan örökre a memóriájába égtek a mesebeli kivilágított karaván felvételei, az „Ünnepelj ma velünk” dal és a kamion hátulján a Coca-Colába kortyoló Télapó látványa. A magyar verzióban a soproni Tűztoronnyal, a pécsi dzsámival és a budapesti Lánchíddal látható a karaván.

 Mivel a Coca-Cola éppen 100 éve rukkolt elő először karácsonyi reklámjával, így idén különösen nagy hangsúlyt kap a karácsony a vállalat életében. Ezért készül több kampányelemmel is, hogy mindenkit ünnepi hangulatba varázsolhasson. Ilyen például az Oscar-díjas Taika Waititi által rendezett megható kisfilm, a szeretteinkkel töltött idő fontosságára figyelmet felhívó hazai reklámfilm, vagy éppen a limitált szériás fahéjas Coca-Cola Zero is.