A szekszárdi Vida Borbirtok bemutatta azt a vörösborát, amellyel a borvidék meghatározó talajtípusára, a löszre hívja fel a figyelmet. A Vida család azért erről a talajról nevezte el legújabb házasítását, mert az döntő hatással van a szekszárdi borok stílusára.

A nemzetközi borvilágban általánosan elfogadottnak számít, hogy egy bor jellegét legerősebben azok a körülmények befolyásolják, amelyek a szőlőt fejlődése, érése során körbeveszik. A terület mikroklímája, a domborzati viszonyok és a talaj a legfontosabbak a természeti adottságok közül, amelyek így a borok, a borászat és végső soron a borvidék stílusát is meghatározzák.

 Akkora borszakértő azért nem vagyok, így utána néztem a lösznek, ami a világ több kiemelkedő bortermő területén fontos talajtípusnak számít. Ilyen a francia Rhône-völgy, a német Rajna partjának több borvidéke, az osztrák Wagram, az új-zélandi Central Otago és a Szekszárdi borvidék is.

A lösz egy laza szerkezetű talajtípus, ennek köszönhetően a szivacshoz hasonló vízmegkötő tulajdonságokkal rendelkezik. Az elraktározott nedvességet folyamatosan adja vissza a környezetének, így javítva a szőlő vízellátottságát. A szakértők szerint a lösztalajról származó borok közös jellemzője a kifejező, gyümölcsös-virágos aromatika, a kerek savak és tanninok, valamint hogy komoly borokként sem igényelnek különösen hosszú érlelést, már fiatalabb korukban is jól fogyaszthatóak.

A kötetlen borkóstolón Vida Péter, aki a pincészet portfóliójáért is felel elmesélte, hogy évekkel ezelőtt egy tudatos munkába fogtak, melynek fő iránya az volt, hogy olyan elegáns és kedves borokat készítsenek, amelyek Szekszárd völgyeinek adottságait a legjobban kifejezik. A Vida Borbitok az évek alatt minden megújított a minőség maradt, de az üzemtől kezdve a borok címkéiig minden hatalmas változáson esett át.

A pincészet úgy véli, hogy ez a bor is segíti majd őket a tavaly lezajló arculatváltás szerves folytatásaként a szekszárdi borok megismertetésben, történetük elmesélésében. A Lösz pedig fontos szereplő ebben a történetben. Tipp ebben az időben: beszerezni pár üveg Vida-bort és se eső, se hó nem fog érdekelni...

 Fotó: AWB és Vida Borbirtok

Arató Györgyi 30 éves volt, amikor rosszindulatú emlődaganatot diagnosztizáltak nála. Ez 9 éve történt...

Bár dietetikusként dolgozott, addig nem foglalkozott daganatos betegekkel. A betegsége miatt azonban elkezdte felkutatni könyveket, cikkeket a témában, és meglepődve tapasztalta, hogy magyar nyelven egyszerűen nincs speciálisan ezt a betegséget érintő kiadvány. Amit talált az vagy nagyon általános, vagy nagyon szélsőséges volt, vagy épp el akart adni valami „csodamódszert”.

A sorstársakkal beszélgetve megdöbbenve hallgatta, hogy mennyi tévhit, városi legenda kering a betegek közt. Rengeteg csodamódszer, diéta és étrend-kiegészítő létezik, amik nem, hogy nem segítenek, de kifejezetten ártalmasak lehetnek. Szakemberként is kihívás ezeket szűrni, de egészségügyi háttértudás nélkül különösen nehéz és frusztráló ebben az információs tengerben eligazodni.

Györgyi segíteni szeretett volna, ezért könyvet írt. Felhasználta a dietetikai háttértudását és az évek során összegyűjtött saját tapasztalatait. A könyv első fele igyekszik egy olyan alaptudást átadni az olvasónak, amelynek birtokában már könnyebben tudják szűrni a kifejezetten a betegségükkel kapcsolatos információkat. Segít felkészülni a különböző kezelések mellékhatásaira, tippeket és kipróbált trükköket tartalmaz, amikkel talán kicsit könnyebben elviselhetővé válik a nehezebb terápiás időszak.

A második fele pedig egy receptgyűjtemény, amely segítségével mindig az éppen aktuális állapotukhoz tudják igazítani az étrendjüket. Gyorsan elkészíthető, praktikus receptek, bárhol beszerezhető alapanyagokból. Minden étel 3 különböző elkészítési móddal található meg: egy fogyókúrás (pl. ha antihormon-terápia miatt fogyni kell), egy normál, és egy roboráló változat (ha hízni kell, pl. műtétek miatt).

A könyv 4 évig készült  - a szöveg szerkesztésében egy szintén dietetikus és évekig daganatos betegekkel foglalkozó kolleganője volt a segítségére - a szerző maga írta, a recepteket lefőzte, foodstylingolta és fotózta, majd nyomdakészre tördelte a kiadványt. Végül egy weboldalt is készített, amelyen keresztül meg lehet rendelni.

Idén szerettem volna elmenni Nápolyban, aminek egyik oka éppen az volt, hogy megkóstoljam az eredeti nápolyi pizzát. Sajnos a világjárvány ezt a tervemet meghiúsította, de pár napja kaptam egy kis kárpótlást a Donna Mamma Pizza Napoletana-tól.

A budapesti pizzéria megkapta az AVPN (Associazione Verace Pizza Napoletana) minősítést. A valódi nápolyi pizza a világörökség része, így nem csoda, hogy szigorú szabályokhoz kötik, ki használhatja ezt a minősítést. A tradíció és a minőség felett a Nápolyi Pizzaszövetség őrködik, és bizony nem szórják két kézzel ezt a minősítést.

A valódi nápolyi pizza elkészítését szigorú előírások szabályozzák: nem lehetnek például nagyobbak 35 centiméternél, közepük vastagsága legfeljebb 0,25 centiméter lehet és kizárólag 430-480 fokos kemencében készülhetnek el, mindössze 60-90 másodperc alatt. A tésztát kizárólag kézzel lehet nyújtani. A levegőt a tészta széle felé „terelgetve” jön létre a valódi nápolyi pizza egyik tipikus jellemzője, a “cornicione”, a tészta megemelkedett széle, amely sülés után egyszerre lágy és roppanós. San Marzano paradicsom a Vezúv déli oldaláról, eredetvédett bivalymozzarella Olaszország Campania régiójából, 00-ás liszt egy kis olasz malomüzemből – a valódi nápolyi pizza egytől egyig kiváló minőségű olasz alapanyagokból készül. 

Amikor megérkezik a tányérra a pizza, először csak nézegeti az ember. Vékony, könnyű, gőzölgő, illatos. Elég pár másodperc és a látványtól is megindul a nyálképződés a szájban. Igazából egy egész pizzát soha nem tudtam megenni, sehol – kivéve Rómában. Ám nem is küzdöttem vele, mert, ha marad későbbre, úgyis jó. A Donna Mamma pizzájából nem maradt. Pont a vékonysága és minőségi alapanyagok teszik könnyűvé, hogy nem terheli meg a gyomrot, kellemes jóllakott érzést biztosít. Azt is bevallom, hogy szeretem kézzel enni a pizzát. A finomságáról pedig leginkább az árulkodik, hogy a pizza elfogyasztása után a szalvétába törlöm a kezem vagy lenyalom mind a tíz ujjamat (igen-igen, Covid-időszakban ez veszélyes, de az alapos kézmosás nem maradhat el). A Pizza Simonetta és a Pizza Margherita után is tiszta marad a szalvétám...

A világon kevesebb, mint 850 AVPN minősítésű pizzéria létezik, Európában alig több mint 300, Magyarországon pedig a Donna Mamma Pizza Napoletana másodikként kapta meg ezt az elismerést, ami hatalmas szó mind gasztronómiai, mind országimázs szempontból. 

„Az AVPN egyik legjobb trénere és nápolyipizza-szakértője, Giulio Abussi oktatta a csapatunkat Nápolyban, és itthon, Budapesten is az ő szakmai támogatásával nyílt meg Donna Mamma Pizza Napoletana” – mondja Jancsa Jani, a Donna Mamma és Bamba Marha lánc kulináris vezetője.

A Donna Mamma a Belváros első olyan nápolyi pizzériája, amely megszerezte az AVPN elismerést, és bár az étterem még egy éves sincs, a minőség már a kezdetektől fogva biztosított, hiszen a pizzéria a szakmailag is elismert Bamba Marha Burger Bár tulajdonosaihoz fűződik.

Fotó: Donna Mamma Pizza Napoletana és AlwaysWomanBudapest